A fotovoltaikus érzékelő működési elve:
A fotovoltaikus hatás a fotovoltaikus hatásra rövid. A jelenség arra a jelenségre utal, hogy az objektum megvilágítás után elektromotoros erőt generál. A fotovoltaikus cella egyfajta önfejlesztő fotoelektromos komponens, amely megvilágításkor bizonyos villamos erő erő irányt hozhat. Áramellátás nélkül, mindaddig, amíg a külső áramkör csatlakoztatva van, az áramot áthalad. A konkrét működési elv a következő:
Nagy területű PN csomópont keletkezik néhány P-típusú szennyeződés N-típusú szilícium-ostyához való diffúziójával. Az N-régióban sok lyuk van a P-régióban és sok elektron. Ha a fény a P-terület felszínét sugározza, ha a fotonenergia nagyobb, mint a szilícium tiltott sávszélessége, minden P-régióban felszívódó fotonhoz elektron-lyukpár jön létre. Minél több foton abszorbeálódik a P-régióban, annál jobban izgatottak az elektron-lyukak, és a kevesebb elektron-lyuk felszívódik a PN-csomópont felé.
A fotovoltaikus szenzorok szerepe:
Használható a nem elektromos mennyiség kimutatására, amely közvetlenül okozza a fénymennyiség változását, mint például a fényintenzitás, a megvilágítás, a sugárzási hőmérséklet mérése, a gázkomponens elemzése stb. átalakítható a fénymennyiség változásaként, mint például az alkatrészek átmérője, felületi érdessége, törzs, elmozdulás, rezgés, sebesség, gyorsulás, valamint az objektumok alakjának és működési állapotának azonosítása.
